Kik azok a hitelközvetítők?

Hitelközvetítők jogállása és engedélyezése

A hitelközvetítő olyan pénzügyi közvetítő, aki önálló foglalkozásában pénzügyi szolgáltatások (pl. kölcsönök) megkötését segíti elő az ügyfél és a hitelintézet között. Jogilag a hitelközvetítők két fő csoportba sorolhatók Magyarországon: független és függő közvetítők. A 2013. évi CCXXXVII. törvény (Hpt.) előírja, hogy minden hitelközvetítő tevékenység – különösen ha fogyasztónak nyújtott jelzáloghitel közvetítéséről van szó – engedélyköteles, vagyis az MNB (Magyar Nemzeti Bank) által kiadott engedéllyel végezhető. Ezt a 2014/17/EU uniós Jelzáloghitel Irányelv hazai átültetése tette egyértelművé: 2016. március 21. óta a lakossági jelzáloghitel-közvetítés minden formájához külön engedély kell (függetlenül attól, hogy független vagy függő a közvetítő).

A hitelközvetítő főügynök engedélykérés előtt a hitelközvetítőnek szigorú feltételeknek kell megfelelnie, melyeket az MNB ellenőriz. Az engedélyezés során például vizsgálják a szakmai alkalmasságot (szakirányú tapasztalat, esetleg hatósági vizsga megléte), a megfelelőtőke-hátteret és a felelősségbiztosítás meglétét is. A hatályos jogszabályok előírják, hogy a többes ügynököknek és alkuszoknak szakmai felelősségbiztosítással kell rendelkezniük a tevékenységük folytatásához, ennek hiánya esetén az MNB az engedély visszavonásával és bírsággal lép fel. A sikeresen engedélyezett hitelközvetítőket az MNB nyilvántartásba veszi; az MNB nyilvántartása nyilvános, így az ügyfelek az MNB honlapján ellenőrizhetik, hogy egy adott közvetítő rendelkezik-e érvényes engedéllyel és milyen típusú tevékenységre jogosult (pl. többes ügynöki engedély száma, jelzáloghitel közvetítésre kiterjed-e)

A hitelközvetítők típusai és szerepei a piacon

A magyar szabályozás a hitelközvetítőket a pénzügyi intézményekhez való viszonyuk alapján különbözteti meg. Megkülönböztetünk független közvetítőket és függő közvetítőket. E csoportokon belül több alkategória is van a tevékenység jellege szerint:
  • Független közvetítő: Olyan hitelközvetítő, akinek a tevékenysége nem egyetlen pénzügyi intézményhez kötődik, hanem több pénzügyi szolgáltató ajánlatait is közvetítheti. Ide tartozik a pénzpiaci többes ügynök és a pénzpiaci alkusz. A független közvetítő saját jogon jár el, és a Hpt. alapján csak az MNB engedélyével működhet. Fontos, hogy a független közvetítőnek – az alkusz kivételével – legalább három pénzügyi intézmény versengő ajánlatát kell ismernie és kínálnia ahhoz, hogy valóban függetlennek minősüljön. Ha csak két partner bankkal dolgozik, akkor köteles legalább kettő ajánlatot bemutatni az ügyfélnek. 
  • Pénzpiaci többes ügynök: Olyan független közvetítő, aki több bankkal is szerződésben áll, és ezeknek a versengő hiteltermékeit közvetíti az ügyfelek felé. A többes ügynök a hitelintézetek megbízásából jár el, de nem csak egyetlen bank termékeit kínálja, hanem többet, így elvben versenyt teremt a hitelezők között. Tipikusan a lakossági hitelpiacon működő ismert közvetítő cégek (pl. több bank ajánlatát összehasonlító hitelirodák) ebbe a kategóriába tartoznak. A többes ügynök feladata, hogy a partnereinek számító bankok hitelajánlatait az ügyfél igényei alapján bemutassa. (Ha a többes ügynök jelzáloghiteleket is közvetít, akkor külön engedéllyel jelzáloghitel-közvetítői tevékenységet is folytathat.)

  • Pénzpiaci alkusz: Az alkusz a független közvetítő egy speciális típusa. Ő kizárólag az ügyfél megbízásából és érdekében jár el, és nincs közvetítői jogviszonya egyetlen pénzügyi intézménnyel sem. Az alkusz az ügyféllel köt szerződést tanácsadói vagy közvetítői szolgáltatásra, és ennek keretében feltárja és elemzi az összes szóba jöhető ajánlatot a piacon, hogy megtalálja az ügyfél számára legmegfelelőbbet. Mivel az alkusz nem áll szerződésben bankokkal, teljesen pártatlanul, a megbízó fogyasztó érdekeit szem előtt tartva közvetít. (Megjegyzés: az alkuszok a magyar hitelpiacon kevésbé elterjedtek, mivel a közvetítők többsége a bankoktól kap jutalékért dolgozó többes ügynök. Az alkusz inkább díjazást kérhet az ügyféltől a szolgáltatásáért cserébe, lásd alább.)
  • Függő közvetítő: Olyan hitelügynök vagy közvetítő, aki egy pénzügyi intézményhez kötődve végzi a közvetítést. Ő a hitelnyújtó (bank vagy pénzügyi vállalkozás) képviseletében jár el. Két altípusa van:
  • Kiemelt közvetítő (A-típusú ügynök): a pénzügyi intézménnyel kötött megbízási szerződés alapján tevékenykedik, és szélesebb jogosítványokkal rendelkezhet, akár a bank nevében is kötelezettséget vállalhat bizonyos keretek között. Például egy kiemelt közvetítő jogosult lehet a hitelszerződés megkötésében aktívan közreműködni, előkészíteni a szerződést, sőt meghatározott feltételek mellett alá is írhat bizonyos dokumentumokat a bank képviseletében. Ehhez azonban a banknak az MNB-től engedélyt kellett kérnie a kiemelt közvetítő igénybevételére. (Régebben A-típusú ügynökként emlegették az ilyen szereplőket.)
  • Ügynök (függő ügynök, B-típusú): a függő ügynök ezzel szemben csak közvetítőként segít, de nem jogosult a bank nevében kötelezettséget vállalni vagy pénzt kezelni. Ő csupán az ügyfelet szerzi a banknak és közreműködik a kapcsolatfelvételben, ügyintézésben. Függő ügynök lehet például egy adott bank alkalmazásában álló tanácsadó, vagy egy olyan partner, aki kizárólag egy bank termékeit értékesíti (pl. egy áruhitel-ügynök egy konkrét pénzintézettel szerződve). A függő ügynökök önálló engedély nélkül működhetnek, a bank felelősségére és bejelentési kötelezettsége mellett. Jelzáloghitel esetén azonban – a 2016-os szigorítás óta – még a függő ügynököknek is egyedi MNB-engedély szükséges a tevékenységhez.
A gyakorlatban a lakossági piacon leggyakoribb szereplők a többes ügynökök, akik több bank személyi kölcsönét vagy jelzáloghitelét kínálják párhuzamosan. Ők tipikusan brókercégek vagy tanácsadó hálózatok, melyek az ügyfélnek díjmentes szolgáltatásként hirdetik a hitelügyintézést, bevételüket pedig a banki jutalékok adják (erről részletesen később). Emellett jelen vannak a bankok saját hitelügynökei (pl. franchise hálózatok, vagy a bankfiókon kívül dolgozó üzletkötők), akik csak egy bank termékeit értékesítik. Kisebb számban akadnak alkuszok is, akik tanácsadói szerepben akár külön díjért cserébe, teljes piaci körképet nyújtva dolgoznak az ügyfél megbízásából. Minden hitelközvetítőnek – típustól függetlenül – ismernie kell és be kell tartania a tevékenységére vonatkozó jogszabályokat és etikai normákat, hiszen tevékenységük közvetlen hatással van az ügyfelek pénzügyi döntéseire.

Felügyeleti szabályozás és MNB elvárások

A hitelközvetítői tevékenységet szigorú felügyeleti szabályozás keretezi Magyarországon. Az MNB látja el a pénzügyi közvetítők (így a hitelközvetítők) felügyeletét, engedélyezi és nyilvántartja őket, valamint ellenőrzi a működésüket. A fontosabb jogszabályok közé tartozik a már említett Hpt. (2013. évi CCXXXVII. törvény), valamint a 2009. évi CLXII. törvény a fogyasztónak nyújtott hitelről (ez utóbbi a fogyasztói hitelek – pl. személyi kölcsönök – részletes szabályait tartalmazza a 2008/48/EK EU irányelv alapján). Emellett léteznek kormány- és miniszteri rendeletek, például a 53/2016. (XII. 21.) NGM rendelet, amely a közvetítők előzetes tájékoztatási kötelezettségeit pontosítja, vagy a 3/2016. (I. 7.) NGM rendelet a jelzáloghitel tájékoztatás szabályairól.

Az MNB felügyeleti elvárásai között kiemelt helyen szerepel a szakszerűség és a fogyasztóvédelem. A hitelközvetítőknek megfelelő képzettséggel kell rendelkezniük: jelzáloghitel közvetítéshez például külön hatósági vizsga letétele szükséges lehet (hasonlóan az biztosításközvetítői vizsgához). A közvetítőknek éves szinten is jelenteniük kell adataikat és tevékenységüket az MNB felé, és kötelesek értesíteni a felügyeletet minden lényeges változásról (pl. felelősségbiztosítás megszűnése, új szerződött bankpartnerek).

Fogyasztóvédelmi szabályok: A hitelközvetítő köteles az ügyfeleket még a szerződéskötés előtt teljes körűen tájékoztatni a lényeges tudnivalókról. Ide tartozik, hogy átad egy szabványos előzetes tájékoztatót (a fogyasztói hiteleknél az 1. számú melléklet szerinti formanyomtatványt, ún. Európai Fogyasztói Hitel Tájékoztatót), amely tartalmazza többek között a hitel fő adatait, a kamatot, THM-et, törlesztőket és a hitellel kapcsolatos költségeket. A közvetítőnek fel kell tüntetnie, kinek a képviseletében jár el – vagyis közölnie kell, hogy független tanácsadóként az ügyfél érdekében, vagy egy (vagy több) konkrét hitelező megbízásából dolgozik. Ugyancsak tájékoztatnia kell az ügyfelet minden díjról vagy költségről, amelyet az ügyfélnek esetleg fizetnie kell a közvetítő részére, és ezt írásban rögzíteniük is kell még a hitelszerződés megkötése előtt. Az MNB ellenőrzi, hogy a közvetítők betartják-e ezeket az előírásokat, például hogy egy többes ügynök valóban több, kellően versengő ajánlatot kínál-e az ügyfélnek, vagy sem. Az MNB szükség esetén bírságot szab ki a jogsértő gyakorlatok miatt. Például előfordult, hogy egy pénzügyi közvetítőt megbírságoltak, mert bár többes ügynöki engedéllyel rendelkezett, nem nyújtott elegendő számú versengő ajánlatot, ezzel megsértve a független közvetítőkre vonatkozó előírásokat

A felügyelet szorosan figyelemmel kíséri a piaci gyakorlatot is. 2017-ben az MNB egy átfogó vizsgálatot végzett a független pénzpiaci közvetítőknél, ahol ellenőrizte többek közt a jutalékokra vonatkozó szabályok betartását is. A felügyeleti hatóság emellett rendelkezésre áll az ügyfelek számára is: az MNB Pénzügyi Fogyasztóvédelmi Központjához fordulhatnak panasszal azok az ügyfelek, akik úgy vélik, hogy a hitelközvetítő magatartása jogsértő vagy a tájékoztatás hiányos volt. A jogszabályi keret és az aktív felügyelet célja, hogy a hitelközvetítés során az ügyfelek védve legyenek a megtévesztő információktól, és hogy a közvetítők működése átlátható és felelős legyen.

Ügyfeleknek nyújtott szolgáltatások és segítségnyújtás

A lakossági hitelközvetítők fő küldetése, hogy megkönnyítsék az ügyfelek számára a hitelfelvétel folyamatát. Szolgáltatásaik több fontos elemre kiterjednek:
  •  Hitelképesség vizsgálata és előminősítés: A közvetítő jellemzően már a folyamat elején felméri az ügyfél pénzügyi helyzetét (jövedelem, meglévő hitelek, kötelezettségek) és igényeit. Ennek alapján segít meghatározni, hogy mekkora hitelösszeg lehet elérhető, és mely bankok termékei jöhetnek szóba. Ez egyfajta előzetes hitelképességi vizsgálat, amely segít elkerülni a visszautasított kérelmeket, és az ügyfél is reális képet kap arról, mire számíthat. (Természetesen a végleges hitelbírálatot mindig a bank végzi el a saját szabályai szerint, de a közvetítő az előzetes kalkulációval időt spórol az ügyfélnek.)
  • Ajánlatok összehasonlítása: Az egyik legnagyobb előny, amit a közvetítő nyújt, az a különböző banki ajánlatok összegyűjtése és összehasonlítása. Míg egy átlagos ügyfél önállóan csak nagy nehézségek árán tudná több bank személyi kölcsönének vagy jelzáloghitelének kondícióit részletesen összevetni, a közvetítő ezt megteszi helyette. A jogszabály is kötelezi a független közvetítőket arra, hogy kielégítő számú, lehetőleg legalább három ajánlatot mutassanak be a piacon elérhető termékek közül. A közvetítő tehát táblázatokkal, számításokkal alátámasztva megmutatja például, hogy az ügyfél által kért hitelösszegre és futamidőre melyik bank milyen kamatot, havi törlesztőt, teljes visszafizetést és egyéb feltételeket (pl. díjakat, akciókat) kínál. Ezáltal az ügyfél megalapozottabban tud dönteni, nem kell egyetlen bank korlátozott ajánlatára hagyatkoznia.
  • Személyre szabott tanácsadás: Egy jó hitelközvetítő nem csupán adatokat hasonlít össze, hanem tanácsadói szerepet is betölt. Figyelembe veszi az ügyfél hosszú távú érdekeit is (például stabil törlesztés, esetleges jövőbeli változások), és ennek fényében tud személyre szabott ajánlást adni. Ha az ügyfél igényli, a közvetítő segít kiválasztani a számára leginkább megfelelő hiteltípust – ez akár hitel-tanácsadási tevékenységként is megvalósulhat. (A jogszabály meghatározza a hiteltanácsadás fogalmát is: jelzáloghiteleknél ez egy elkülönülő szolgáltatás, melynek során a közvetítő személyre szabott javaslatot ad a hitelszerződés tekintetében. Ilyen tanácsadást csak külön engedéllyel rendelkező közvetítő nyújthat.) A gyakorlatban a tanácsadás azt jelenti, hogy a közvetítő rávilágít az egyes ajánlatok előnyeire és kockázataira (pl. fix vs. változó kamat, előtörlesztési lehetőségek, akciós időszakok), és segít az ügyfélnek mérlegelni ezeket.
  • Ügyintézés és adminisztratív támogatás: A hitelkérelem benyújtása bonyolult lehet egy átlagos ügyfél számára. A közvetítő végigvezeti az ügyfelet a folyamaton, segít az összes szükséges dokumentum összegyűjtésében (jövedelemigazolás, munkáltatói igazolás, ingatlanpapírok stb. jelzáloghitel esetén, személyes okmányok), és kitölti vagy kitölteti a banki nyomtatványokat. Gyakran a közvetítő elektronikus felületen nyújtja be a hitelkérelmet a bankhoz, ami gyorsítja az elbírálást. Emellett időpontot egyeztet az értékbecslésre (jelzáloghiteleknél), kapcsolatot tart a banki döntéshozókkal, és nyomon követi a hitelbírálat státuszát. Lényegében leveszi a terhet az ügyfél válláról azáltal, hogy ismeri a bürokrácia útvesztőit és proaktívan intézi azokat.
  • Kapcsolattartás és utókövetés: A folyamat végén, a hitelszerződés megkötésekor a közvetítő jelen lehet és segít értelmezni a szerződéses kikötéseket az ügyfélnek. Sok közvetítő a folyósítás után is az ügyfél rendelkezésére áll – például ha kérdés merül fel a törlesztéssel kapcsolatban, vagy ha később esetleg hitelkiváltást fontolgat az ügyfél, ismét segíthet. Egyes közvetítő cégek hosszú távú ügyfélkapcsolatra törekednek, és pénzügyi tanácsadóként tekintenek magukra, akikhez bármikor fordulhat a kliens.
Fontos hangsúlyozni, hogy a hitelközvetítő az ügyfél és a bank között kommunikál, mindkét fél érdekében a gördülékeny ügyintézésre törekszik. Az ügyfél számára idő- és energiamegtakarítást jelent, hogy nem neki kell minden bankot külön felkeresnie, és nem egyedül kell eligazodnia a hitelajánlatok összetett feltételei között. Ugyanakkor az ügyfélnek is érdemes aktívan részt venni a döntésben: a közvetítő által adott információkat megérteni, esetleg saját maga is utánaszámolni a legfontosabb összegeknek, és feltenni minden kérdést, ami felmerül. A jogszabály szerint a közvetítőnek olyan tájékoztatást kell adnia, hogy a fogyasztó felmérhesse, megfelel-e neki az adott hitel– ennek jegyében a jó közvetítő türelmesen magyaráz és segít a tudatos döntéshozatalban.

A hitelközvetítők díjazása és annak átláthatósága

A hitelközvetítők díjazásának rendszere kulcskérdés az átláthatóság és az ösztönzők szempontjából. Általánosságban elmondható, hogy a lakossági hitelközvetítő nem az ügyféltől kér pénzt a szolgáltatásaiért, hanem a hitelt nyújtó bank(ok) fizetnek neki jutalékot a közvetítés sikeréért. Ez azt jelenti, hogy például egy személyi kölcsön vagy lakáshitel felvételekor az ügyfél ugyanazokat a kondíciókat kapja, mintha közvetlenül a bankhoz fordult volna – a közvetítő bevétele a bank által fizetett közvetítői jutalék. (A bankok ezt marketing- és akvizíciós költségként kezelik.) A vonatkozó kormányrendeletek biztosítják, hogy a közvetítő igénybevétele nem teheti drágábbá a hitelt az ügyfélnek. Sőt, a Magyar Nemzeti Bank 2018-tól kiemelten figyeli, hogy a jutalékok ne legyenek túl magasak: törvényi maximum van érvényben a jelzáloghitel közvetítői jutalékokra, amelyet 2%-ban határoztak meg a hitelösszeg arányában. Az MNB egy vizsgálatában megállapította, hogy a piaci szereplők betartják ezt a korlátot, egyetlen független közvetítő jutalékai sem lépték túl a törvényben rögzített 2%-os maximumot. Ez a korlátozás azt a célt szolgálja, hogy a közvetítők ne legyenek érdekeltek indokolatlanul nagy hitelösszegek rábeszélésében pusztán a magas jutalék miatt, illetve hogy ne torzuljon a verseny a túlzó kifizetések irányába.

A jutalékfizetés ütemezése is szabályozott: gyakran nem kapja meg a közvetítő azonnal a teljes jutalékot a szerződéskötéskor, csak egy részét (pl. 80%-át), a fennmaradó részt pedig később, bizonyos feltételekkel (például ha az ügyfél egy ideig törlesztett már). Ezzel biztosítják, hogy a közvetítő hosszabb távon is érdekelve legyen a megfelelő ügyfél-minőségben (ne dőljön be a hitel rövid időn belül). Ezeket a részleteket a bank és a közvetítő közötti szerződés tartalmazza, és a jogszabályok keretet adnak rá (pl. visszakövetelheti a bank a jutalék egy részét, ha a hitel idő előtt megszűnik – ez az ún. “clawback” gyakorlat).

Átláthatóság az ügyfél felé: A törvény kimondja, hogy a hitelközvetítőnek a hitelajánlatok bemutatásakor egyértelműen közölnie kell, ha kér az ügyféltől külön díjat a szolgáltatásért A gyakorlatban a legtöbb lakossági közvetítő ingyenes az ügyfélnek, így ilyenkor nincs külön díj. Ha azonban például egy alkusz vagy tanácsadó óradíjas vagy fix díjas szolgáltatást nyújtana, azt előre kell jeleznie és írásba foglalni az ügyféllel. Emellett a jelzáloghitel közvetítőknél az uniós szabályok nyomán szokás, hogy az ügyféllel közölt tájékoztató dokumentum tartalmazza, hogy a közvetítő mely bank(okk)al áll szerződésben és kap-e tőlük jutalékot. Az Európai Jelzáloghitel Tájékoztató (ESIS) formanyomtatványban például szerepelhet, hogy “A közvetítő jutalékot kap a hitelt nyújtó pénzintézettől, ennek összege a hitelösszeg X%-a”. Így az ügyfél tudja, hogy a tanácsadó milyen alapon kap fizetséget. A magyar gyakorlatban az ügyfelek szerződéskötéskor gyakran aláírnak egy közvetítői nyilatkozatot is, amely rögzíti, hogy a közvetítő díjazását a bank fizeti, az ügyfélnek ezért nem kell fizetnie.

Összességében elmondható, hogy a hitelközvetítők díjazása teljesítményalapú (a kihelyezett hitel után jár), és a piacon standardizálódott (személyi kölcsönöknél jellemzően a hitelösszeg bizonyos százaléka, jelzáloghiteleknél szintén néhány százalékos nagyságrend). A szabályozás az átláthatóságot szolgálja: az ügyfél pontosan tisztában lehet azzal, hogy a közvetítő kinek a megbízásából dolgozik (az övé vagy a banké), és hogy neki kell-e fizetnie a szolgáltatásért vagy sem. Mivel a legtöbb esetben a szolgáltatás az ügyfélnek költségmentes, a hitelközvetítő igénybevétele egy win-win helyzetet teremthet: az ügyfél ingyen jut szakértői segítséghez, a bank új ügyfélhez jut és ezért jutalékot fizet a közvetítőnek, a közvetítő pedig a jutalék révén tartja fenn működését. A lényeg, hogy a folyamat során mindez nyíltan és tisztességesen menjen végbe – ennek biztosítása a szabályozás és az MNB felügyelet egyik fő feladata.